NETTUNO ANFITRITE E NEREIDI
VERSIONE DI GRECO di Luciano di Samosata
Dialoghi marini - ΕΝΑΛΙΟΙ ΔΙΑΛΟΓΟΙ
Nettuno e le Nereidi - ΠΟΣΕΙΔΩΝΟΣ ΚΑΙ ΝΗΡΕΙΔΩΝ
ΠΟΣΕΙΔΩΝ

Τὸ μὲν στενὸν τοῦτο, ἔνθα ἡ παῖς κατηνέχθη, Ἑλλήσποντος ἀπ' αὐτῆς καλείσθω· τὸν δὲ νεκρὸν ὑμεῖς, ὦ Νηρεΐδες, παραλαβοῦσαι τῇ Τρῳάδι προσενέγκατε, ὡς ταφείη ὑπὸ τῶν ἐπιχωρίων.

ΑΜΦΙΤΡΙΤΗ

Μηδαμῶς, ὦ Πόσειδον, ἀλλ' ἐνταῦθα ἐν τῷ ἐπωνύμῳ πελάγει τεθάφθω· ἐλεοῦμεν γὰρ αὐτὴν οἴκτιστα ὑπὸ τῆς μητρυιᾶς πεπονθυῖαν.

ΠΟΣΕΙΔΩΝ

Τοῦτο μέν, ὦ Ἀμφιτρίτη, οὐ θέμις· οὐδὲ ἄλλως καλὸν ἐνταῦθά που κεῖσθαι ὑπὸ τῇ ψάμμῳ αὐτήν, ἀλλ' ὅπερ ἔφην ἐν τῇ Τρῳάδι ἢ ἐν Χερρονήσῳ τεθάψεται. ἐκεῖνο δὲ παραμύθιον οὐ μικρὸν ἔσται αὐτῇ, ὅτι μετ' ὀλίγον τὰ αὐτὰ καὶ ἡ Ἰνὼ πείσεται καὶ ἐμπεσεῖται ὑπὸ τοῦ Ἀθάμαντος διωκομένη ἐς τὸ πέλαγος ἀπ' ἄκρου τοῦ Κιθαιρῶνος, καθ' ὅπερ καθήκει ἐς τὴν θάλασσαν, ἔχουσα καὶ τὸν υἱὸν ἐπὶ τῆς ἀγκάλης. ἀλλὰ κἀκείνην σῶσαι δεήσει χαρισαμένους τῷ Διονύσῳ· τροφὸς γὰρ αὐτοῦ καὶ τίτθη ἡ Ἰνώ.

ΑΜΦΙΤΡΙΤΗ
Οὐκ ἐχρῆν οὕτω πονηρὰν οὖσαν.
ΠΟΣΕΙΔΩΝ
Ἀλλὰ τῷ Διονύσῳ ἀχαριστεῖν, ὦ Ἀμφιτρίτη, οὐκ ἄξιον.
ΝΗΡΕΙΔΕΣ

Αὕτη δὲ ἄρα τί παθοῦσα κατέπεσεν ἀπὸ τοῦ κριοῦ, ὁ ἀδελφὸς δὲ ὁ Φρίξος ἀσφαλῶς ὀχεῖται;

ΠΟΣΕΙΔΩΝ

Εἰκότως· νεανίας γὰρ καὶ δύναται ἀντέχειν πρὸς τὴν φοράν, ἡ δὲ ὑπ' ἀηθείας ἐπιβᾶσα ὀχήματος παραδόξου καὶ ἀπιδοῦσα ἐς βάθος ἀχανές, ἐκπλαγεῖσα καὶ τῷ θάλπει ἅμα συσχεθεῖσα καὶ ἰλιγγιάσασα πρὸς τὸ σφοδρὸν τῆς πτήσεως ἀκρατὴς ἐγένετο τῶν κεράτων τοῦ κριοῦ, ὧν τέως ἐπείληπτο, καὶ κατέπεσεν ἐς τὸ πέλαγος.

ΝΗΡΕΙΔΕΣ
Οὔκουν ἐχρῆν τὴν μητέρα τὴν Νεφέλην βοηθῆσαι πιπτούσῃ;
ΠΟΣΕΙΔΩΝ
Ἐχρῆν· ἀλλ' ἡ Μοῖρα τῆς Νεφέλης πολλῷ δυνατωτέρα.
TRADUZIONE

Nettuno. Questo stretto dove cadde la povera Elle, si chiami da lei Ellesponto. Voi, o Nereidi, pigliate il cadavere della fanciulla, portatelo presso la Troade, affinché sia sepolto da quei del paese.
Anfitrite. No, o Nettuno, ma stia sepolta qui nel mare del suo nome. Gran pietà mi fa ella, che patì tanto dalla madrigna.
Nettuno. Non è lecito questo, o Anfitrite; e poi non è bello che ella giaccia qui sotto l’arena; ma sarà sepolta, come ho detto, nella Troade o nel Chersoneso. Sarà un gran conforto per lei che tra poco la madrigna Ino patirà lo stesso: perseguitata da Atamante, caderà in mare dalla vetta del Citerone, precipitandovi con un figliuolo in collo. Ma costei dovrem salvarla: Bacco vuole questo favore, perché Ino gli fu nutrice e balia.
Anfitrite. No, non dobbiamo, chè ella è una malvagia.
Nettuno. Ma non possiamo, o Anfitrite, negare questa grazia a Bacco.
Nereide. Ma la fanciulla per qual cagione cadde giù dal montone, quando il fratel suo Frisso arrivò a salvamento?
Nettuno. È naturale: egli era giovanetto, e poteva contrastare al flutto: ma ella inesperta, cavalcando in quella strana guisa, e guardando giù nella profondità immensa, si smarrì; e traportata dalla corrente, aggirandole il capo per la rapidità dell’andare, non ebbe più forza di attenersi alle corna del montone, e cadde in mare.
Nereide. E la madre Nefele non doveva aiutarla nel cadere?

Nettuno. Doveva: ma il fato è più possente di Nefele.