ἐπεὶ δὲ καλὰ ἦν τὰ σφάγια, ἐπαιάνιζον πάντες οἱ στρατιῶται καὶ ἀνηλάλαζον, συνωλόλυζον δὲ καὶ αἱ γυναῖκες ἅπασαι. πολλαὶ γὰρ ἦσαν ἑταῖραι ἐν τῷ στρατεύματι.καὶ Χειρίσοφος μὲν ἐνέβαινε καὶ οἱ σὺν ἐκείνῳ· ὁ δὲ Ξενοφῶν τῶν ὀπισθοφυλάκων λαβὼν τοὺς εὐζωνοτάτους ἔθει ἀνὰ κράτος πάλιν ἐπὶ τὸν πόρον τὸν κατὰ τὴν ἔκβασιν τὴν εἰς τὰ τῶν Ἀρμενίων ὄρη, προσποιούμενος ταύτῃ διαβὰς ἀποκλείσειν τοὺς παρὰ τὸν ποταμὸν ἱππέας.
οἱ δὲ πολέμιοι ὁρῶντες μὲν τοὺς ἀμφὶ Χειρίσοφον εὐπετῶς τὸ ὕδωρ περῶντας, ὁρῶντες δὲ τοὺς ἀμφὶ Ξενοφῶντα θέοντας εἰς τοὔμπαλιν, δείσαντες μὴ ἀποληφθείησαν φεύγουσιν ἀνὰ κράτος ὡς πρὸς τὴν τοῦ ποταμοῦ ἄνω ἔκβασιν

Traduzione letterale con note di Anna Maria Di Leo

Quando le vittime sacrificali erano propizie, tutti i soldati cantavano il peana (imp παιωνίζω) e innalzavano il grido di guerra (imp ἀναλαλάζω) ma anche tutte quante le donne, infatti c'erano molte etere nell'esercito e Chrisisofo (imperf ἐμβαίνω) procedeva e anche quelli con lui. Senofonte invece dopo aver preso (part aor λαμβάνω) i soldati più agili fra i soldati della retroguardia (gen part) di nuovo procedeva (imp θέω) all'indietro a tutta forza (ἀνὰ κράτος) verso il sentiero in direzione dell'uscita (ἔκβασις, εως, ) nei monti dell'Armenia,...