Ὁ μὲν πόλεμος ἁπάντων ἡμᾶς ἀπεστέρηκεν· καὶ γὰρ πενεστέρους ἐποίησε καὶ πολλοὺς κινδύνους ὑπομένειν ἠνάγκασε καὶ πρὸς τοὺς Ἕλληνας διαβέβληκε καὶ πάντας τρόπους τεταλαιπώρηκεν ἡμᾶς. Ἢν δὲ τὴν εἰρήνην ποιησώμεθα καὶ τοιούτους ἡμᾶς αὐτοὺς παράσχωμεν, οἵους αἱ κοιναὶ συνθῆκαι προστάττουσι, μετὰ πολλῆς μὲν ἀσφαλείας τὴν πόλιν οἰκήσομεν, ἀπαλλαγέντες πολέμων καὶ κινδύνων καὶ ταραχῆς, καθ' ἑκάστην δὲ τὴν ἡμέραν πρὸς εὐπορίαν ἐπιδώσομεν, ἀναπεπαυμένοι μὲν τῶν εἰσφορῶν καὶ τῶν τριηραρχιῶν καὶ τῶν ἄλλων τῶν περὶ τὸν πόλεμον λειτουργιῶν, ἀδεῶς δὲ γεωργοῦντες καὶ τὴν θάλατταν πλέοντες καὶ ταῖς ἄλλαις ἐργασίαις ἐπιχειροῦντες αϊδ νῦν διὰ τὸν πόλεμον ἐκλελοίπασιν. (Versione greco da Isocrate)
La guerra ci ha spogliato (ἀπεστέρηκεν perf ἀποστερέω) di ogni cosa; e infatti ci rese (ἐποίησε aor ποιέω) più poveri e ci costrinse (ἠνάγκασε aor ἀναγκάζω) ad affrontare molti pericoli e a screditare (διαβέβληκε perf διαβάλλω) i Greci e (τεταλαιπώρηκεν perf ταλαιπωρέω) ha devastato tutti i luoghi. Noi facemmo (ποιησώμεθα aor ποιέω) questa (Ἢν) pace e offrimmo (παράσχωμεν aor παρέχω) noi stessi come i comuni trattati prescrivono, con molta sicurezza abiteremo la città, (ἀπαλλαγέω part pres) facendo a meno (lett mettendo) delle guerre, dei pericoli e del tumulto, ogni giorno offriremo (ἐπιδώσομεν futuro ἐπιδίδωμι) ricchezza, avendo dato la tranquillità dai tributi e dalle trierarchie e dagli altri impegni riguardo la guerra, coltivando la terra, navigando il mare e intraprendendo altre attività senza timore che ora abbiamo tralasciato a causa della guerra (ἐκλελοίπᾱσιν perf ἐκλείπω).
(Traduzione letterale di Anna Maria Di Leo)