Clistene fondatore della democrazia ateniese
Καταλυθείσης δὲ τῆς τυραννίδος, ἐστασίαζον πρὸς ἀλλήλους Ἰσαγόρας ὁ Τεισάνδρου φίλος ὢν τῶν τυράννων, καὶ Κλεισθένης τοῦ γένους ὢν τῶν Ἀλκμεωνιδῶν. ἡττώμενος δὲ ταῖς ἑταιρείαις ὁ Κλεισθένης, προσηγάγετο τὸν δῆμον, ἀποδιδοὺς τῷ πλήθει τὴν πολιτείαν. ὁ δὲ Ἰσαγόρας ἐπιλειπόμενος τῇ δυνάμει, πάλιν ἐπικαλεσάμενος τὸν Κλεομένην ὄντα ἑαυτῷ ξένον, συνέπεισεν ἐλαύνειν τὸ ἅγος, διὰ τὸ τοὺς Ἀλκμεωνίδας δοκεῖν εἶναι τῶν ἐναγῶν. ὑπεξελθόντος δὲ τοῦ Κλεισθένους, ‹ἀφικόμενος ὁ Κλεομένης› μετ' ὀλίγων, ἡγηλάτει τῶν Ἀθηναίων ἑπτακοσίας οἰκίας. ταῦτα δὲ διαπραξάμενος, τὴν μὲν βουλὴν ἐπειρᾶτο καταλύειν, Ἰσαγόραν δὲ καὶ τριακοσίους τῶν φίλων μετ' αὐτοῦ κυρίους καθιστάναι τῆς πόλεως.
Abbattuta la tirannide lottavano fra loro Isagora figlio di Tisandro, che era amico dei tiranni, e Clistene, che della stirpe degli Alcmeonidi. Sconfitto dalle eterie, Clistene si portava avanti il popolo concedendo il governo alla plebe. Isagora, troppo debole, chiamò di nuovo Cleomene, che era suo ospite, e lo convinse a scacciare i sacrileghi, dato che si credeva che gli Alcmeonidi fossero fra costoro. Fuggito Clistene, Cleomene, giunto con poche truppe, scacciò come sacrileghe settecento famiglie ateniesi. Fatto ciò, tentò di sciogliere il Consiglio e di imporre a capo della città Isagora e trecento degli amici suoi