Πῶς ἂν οὖν δυναίμην ἐγώ, θνητὸς αὐτὸς καὶ ἀγροῖκος ὤν, δικαστὴς γίγνεσθαι παραδόξου θέας καὶ μείζονος ἢ κατὰ βουκόλον; Τὰ γὰρ τοιαῦτα κρίνειν τῶν ἁβρῶν μᾶλλον καὶ ἀστικῶν ἔργον ἐστί· ἐγὼ δὲ τάχ᾽ ἂν δικάζοιμι, κατὰ τὴν ἐμὴν τέχνην, ποτέρα αἲξ καλλίων ἐστὶ ἄλλης αἰγὸς καὶ ποτέρα δάμαλις ἄλλης δαμάλεως· αὗται δὲ θεαὶ πᾶσαί τε ὁμοίως καλαὶ καὶ οὐκ ἐπίσταμαι ὅπως ἄν τις ἀπὸ τῆς ἑτέρας ἐπὶ τὴν ἑτέραν μετάγοι τὴν ὄψιν· οὐ γὰρ ἐθέλει ἀφίστασθαι ῥᾳδίως, ἀλλ᾽ ἔνθα ἂν ἀπερείδῃ τὸ πρῶτον, τούτου ἔγεται καὶ τοῦτ᾽ ἐπαινεῖ· κἂν ἐπ᾽ ἄλλο τι μέλος μεταβαίνῃ, κἀκεῖνο καλὸν ὁρᾷ καὶ παραμένει, καὶ ὑπὸ τῶν πλησίον παραλαμβάνεται. Καὶ ὅλον περιλαμβάνει με τὸ κάλλος αὐτῶν καὶ ἄχθομαι, ὅτι μὴ καὶ αὐτὸς ὥσπερ ὁ Ἄργος ὅλῳ βλέπειν δύναμαι τῷ σώματι. Βουλοίμην δ᾽ ἂν καλῶς δικάζειν πάσαις ἀποδιδοὺς τὸ μῆλον. Καὶ γὰρ αὖ καὶ τόδε ἐστί· ταύτην μὲν εἶναι συμβαίνει τοῦ Διὸς ἀδελφὴν καὶ γυναῖκα, ταύτας δὲ θυγατέρας· πῶς οὖν οὐ χαλεπὴ καὶ οὕτως ἡ κρίσις; (Versione greco da Luciano)
Come potrei mai io, che sono mortale e che vivo in campagna (ἄγροικος), diventare da bovaro giudice della meravigliosa e possente dea? Risolvere meglio queste cose infatti è compito di persone splendide e raffinate; io forse potrei giudicare, secondo la mia capacità, quale capra è più bella di un'altra capra e quale giovenca di un'altra giovenca; tutte queste dee (sono) ugualmente belle e non sono capace di spostare (μετάγω) la vista da una all'altra; infatti non riesco facilmente a smuoverla, ma dove contempla (ἀφοράω) per prima, su questa permane e questa elogia; e se anche si allontana da questa melodia, ammira e resta presso un'altra bellezza e da ambedue viene tutto rapito. E la avvolge ed è carico di tutta la loro bellezza, perciò anch'io come Argo posso vederla in tutto il corpo. Potrei giustamente giudicare assegnando il pomo a tutte.
(By Geppetto)