Ἐν Κορίνθῳ Μένιππος ἦν ὁ Λύκιος, ἔτη μὲν γεγονὼς πέντε καὶ εἴκοσι, γνώμης ἱκανῶς ἔχων καὶ τὸ σῶμα εὖ κατεσκευασμένος· ἐῴκει γοῦν ἀθλητῇ καλῷ ἐλευθερίῳ τὸ εἶδος. Ἐρᾶσθαι δὲ τὸν Μένιππον οἱ πολλοὶ ᾤοντο ὑπὸ γυναίου ξένου, τὸ δὲ γύναιον καλὴ τ' ἐφαίνετο καὶ ἱκανῶς ἁβρὰ καὶ πλουτεῖν ἔφασκεν, οὐδὲν δὲ τούτων ἆρ᾽ ἀτεχνῶς ἦν, ἀλλ᾽ ἐδόκει πάντα. Κατὰ γὰρ τὴν ὁδὸν τὴν ἐπὶ Κεγχρεὰς βαδίζοντι αὐτῷ μόνῳ φάσμα ἐντυχὸν γυνή τ᾽ ἐγένετο καὶ χεῖρα ξυνῆψεν, ἐρῶν αὐτοῦ πάλαι φάσκουσα, Φοίνισσα δ' εἶναι καὶ οἰκεῖν ἐν προαστείῳ τῆς Κορίνθου, τὸ δεῖνα εἰποῦσα προάστειον· «Ἐς ὃ ἑσπέρας» ἔφη «ἀφικομένῳ σοι ᾠδὴ θ' ὑπάρξει ἐμοῦ ᾀδούσης καὶ οἶνος, οἷον οὔπω ἔπιες, καὶ οὐδ' ἀντεραστὴς ἐνοχλήσει σε, βιώσομαι δὲ καλὴ ξὺν καλῷ». Τούτοις ὑπαχθεὶς ὁ νεανίας (τὴν μὲν ἄλλην φιλοσοφίαν ἔρρωτο, τῶν δ᾽ ἐρωτικῶν ἥττητο) ἐφοίτησε περὶ ἑσπέραν αὐτῇ καὶ τὸν λοιπὸν χρόνον ἐθάμιζεν ὥσπερ παιδικοῖς, οὔπω ξυνεὶς τοῦ φάσματος.
A Corinto c'era il Licio Menippo di anni 25, che era idoneo sufficientemente d'intelletto e che aveva il corpo ben fornito; in vero il [suo] aspetto assomigliava ad un atleta per fierezza. Molti supponevano (ᾤοντο imperf οἴομαι) che Menippo era amato da una donna straniera, la donna appariva bella e completamente devota e diceva di essere ricca: ma realmente non era nessuna di queste, ma sembrava tutte queste cose...
La restante traduzione è ancora in corso perchè un utente del forum ci ha postato un testo completamente sballato visibile al link sottostante: