Ἔτι δὲ μειράκιον ὢν ἐστρατεύσατο τὴν εἰς Ποτείδαιαν στρατείαν [ὁ Ἀλκιβιάδης], καὶ Σωκράτη σύσκηνον εἶχε καὶ παραστάτην ἐν τοῖς ἀγῶσιν. Ἰσχυρᾶς δὲ γενομένης μάχης ἠρίστευσαν μὲν ἀμφότεροι, τοῦ δ᾽ Ἀλκιβιάδου τραύματι περιπεσόντος ὁ Σωκράτης προέστη καὶ ἤμυνε, καὶ μάλιστα δὴ προδήλως ἔσωσεν αὐτὸν μετὰ τῶν ὅπλων. Ἐγίνετο μὲν οὖν τῷ δικαιοτάτῳ λόγῳ Σωκράτους τὸ ἀριστεῖον· ἐπεὶ δ᾽ οἱ στρατηγοὶ διὰ τὸ ἀξίωμα τῷ Ἀλκιβιάδῃ σπουδάζοντες ἐφαίνοντο περιθεῖναι τὴν δόξαν, ὁ Σωκράτης βουλόμενος αὔξεσθαι τὸ φιλότιμον ἐν τοῖς καλοῖς αὐτοῦ, πρῶτος ἐμαρτύρει καὶ παρεκάλει στεφανοῦν ἐκεῖνον καὶ διδόναι τὴν πανοπλίαν. Ἔτι δὲ τῆς ἐπὶ Δηλίῳ μάχης γενομένης καὶ φευγόντων τῶν Ἀθηναίων, ἔχων ἵππον ὁ Ἀλκιβιάδης, τοῦ δὲ Σωκράτους πεζῇ μετ᾽ ὀλίγων ἀποχωροῦντος, οὐ παρήλασεν ἰδών, ἀλλὰ παρέπεμψε καὶ περιήμυνεν, ἐπικειμένων τῶν πολεμίων καὶ πολλοὺς ἀναιρούντων.
(Versione greco da Plutarco)

Quando era ancora adolescente, (Alcibiade) partecipò alla spedizione a Potidea, e aveva Socrate come compagno di tenda e compagno d'armi nei combattimenti. Quando ci fu una violenta battaglia (gen ass), primeggiarono entrambi, ma quando Alcibiade cadde (περιπεσόντος, part aor περιπίπτω) per una ferita, Socrate (προέστη, aor προίστημι) gli si pose davanti e lo difese, e soprattutto chiaramente lo salvò con le armi. Parve quindi con un discorso più giusto Socrate il migliore. Ma poiché i comandanti turbati per il loro rango superiore su Alcibiade, sembravano assumersi la gloria, Socrate volendo esaltare l'amore per ciò che è nobile testimoniava esortava ad incoronarlo e a donargli l'armatura completa. Quando ancora ci fu una battaglia (gen ass) vicino a Delo e gli Ateniesi fuggivano, Alcibiade che aveva un cavallo vedendo Socrate che si allontanava a piedi con pochi altri. non lo (aor παρήλασεν, aor παρελαύνω) oltrepassò, ma lo trasportò e lo difese ( περιήμυνεν, aor περιαμύνω), mentre i nemici (ἐπικειμένων, ἐπίκειμαι gen) incombevano (ἀναιρούντων part pres gen ἀναιρέω) uccidendone molti. (By Vogue)